2013. szeptember 29., vasárnap

Be kell indítani... (18+)

Sz.Krisztinek 

























Niall-el már 3 éve házasok vagyunk és én épp az első közös gyermekünket várom. Az orvos Júniusra írt ki,de nem érkezett meg a baba......Már július írunk de még mindig semmi....Jóformán már a 10.(!) hónapban járok..
-Még mindig semmi nincs.....Ezt nem hiszem el! Június 20-án már meg kellett volna születnie!-toporzékoltam.
-Tudom édesem,de nyugi. Minden rendben lesz,csak még lehet,hogy a baba erre nem készült fel.-nyugtatott a férjem. 
Utánanéztünk,hogy miként lehet beindítani a szülést. Nem sok mindent próbáltunk ki de ez sem segített. Immáron július 6-a van,és semmi sem segít.
-Van még valami lehetőség?-Niall.
-Egy igen....-olvastam el.
-És mi az?-kíváncsiskodott.
-.....A szex.....-nyögtem ki.-Niall,nincs más lehetőségünk. Már így is túlhordtam. Muszáj lesz,ha azt akarjuk,hogy megszülessen.-öleltem át.
-Jó. Akkor menjünk fel és intézkedjünk kacsintott.
Felvitt a lépcsőn és rögtön megcsókolt. Imádom a csókját. Olyan mit a drog. Ha egyszer kipróbálod nem tudsz róla leszokni. Óvatosan megszabadított a pólómtól és a nadrágomtól,aztán én is megtettem vele ugyanezt,vigyázva,hogy ne okozzak magamnak fájdalmat,mert nagy hassal nem éppen élvezet csinálni semmit. Hátamra feküdtem és újra csókban forrtunk össze. Hátamat megemelte és kikapcsolta a melltartómat. Az újonnan felfedezett területet apró,nedves puszikkal látta el,majd hasamnál elidőzött. Engedélyt kérően rám pillantott mire bólintottam. Lassan megszabadult az utolsó ruhadaraboktól is,majd lehajol a hasamhoz. 
-Vigyázz a fejedre picim.-suttogta alig hallhatóan. Ezen muszáj volt kuncognom.
Erekciója már akcióra készen állt és a hasa alját érintette.
-Mehet,drágám?-kérdezte mélyen a szemembe nézve,mire megcsókoltam.
Ezt igennek vette. Lassan és óvatosan hatolt belém Egy kicsit felszisszentem,de nem fájt. Mikor már tövig bennem volt egy hatalmas nyögés tört ki mindkettőnkből. Még mindig nem lökött gyorsan és ez tetszett. Végig a szemembe nézett és nyögdécselt,ahogy én is. Már közeledtem a csúcshoz és ezt Ő is észrevette. Egy icipicit belehúzott a tempóba,majd elengedtük magunkat egymás nevét kiáltva.
Gyorsan magunkra kapkodtuk az összes ruhánkat és kimentünk a nappaliba az ülőalkalmatosságra. Most már csak várnunk kellett. A weboldalon azt írták,hogy maximum 1 órát várni kell. Nem telt bele fél óra,már rettentően görcsölt a hasam.
-Auuuu!!!!!!!!!!-kaptam a fájó ponthoz,jelen estben a hasamhoz. -Niall...azt hiszem..sikerrel jártunk.-ziháltam fájdalmamban.
-Most azonnal beviszlek a kórházba!-kapott fel és kicipelt a kocsiba.
*6 órával később*
-Gratulálok,kisfiú!-adta át a doki a kisbabánkat.
-Köszönjük.-mosolyogtunk hálásan,s minden figyelmünket a kicsinek szenteltük.
-Gyönyörű-puszilt meg Niall.
-Az. Egy tünemény. Szia,kicsim. Sokat vártunk ám rád.-gügyögtem.
-Bizony ám,Jake.-törölte le Niall az öröm könnyeit.
-Szeretnéd megfogni?
-Még szép,hogy. Hisz' a fiam. 
Átnyújtottam neki és rögtön elérzékenyült. Az életem nem is lehetne csodásabb :)

Remélem tetszett! 
Bocsi,hogy rövidre sikerült :/


ITT KÉRJETEK SZTORIKAT: holivia@freemail.hu 
Az én e-mail címemen már említettem miért ne ;) ♥ Így is el vagyok maradva és akik a sztorijukra várnak hamarosan megkapják!